"A dudazene jellemző sajátossága a hosszan, megszakítás nélkül áradó, gazdagon díszített dallam, amit legtöbbször egy orgonapont-szerűen kitartott mély búgás, a burdonhang kísér.

A duda burdonkíséretes hangzása sok hasonlóságot mutat a tekerőlantéval."

Ebből kifolyólag létrejött egy középkori zenét játszó zenekar Magyarországon, melynek neve Burdon. 2008-ban "Burdon" dudafesztivál is volt.

 "The characteristic speciality of the bagpipe-music is the long decorated mellody, which is generally accompanied with the burdonvoice (holded out deep drone)

The bagpipe’s burdon-accompanied sound is very similar to the hurd-gurdy. "

Cause of this fact, a band came into existence, which plays folk music from the mid-age, and called "Burdon". In 2008, there was a "Burdon" named bagpipe festival in Hungary.

I decided to do the blog in English too. The next interview is with Red Young.

Julian Thome was born in 1991, Germany. He's a professional musician since his childhood, however, originally he wanted to be a filmmaker. He is playing on guitar, piano and percussions too. Singer and composer. In his birhtplace (Helmstadt-Bargen) he has a local success. Now he is looking for a numerous gigs at Budapest, so first question is about this:

I:Any experiences of Hungary? 

JT: I don't have any experiences in Hungary. Shame that I never had the time to visit that beautiful country.

I:What were your first successes? 

JT: The first success that I had was probably to stand on my feet, circa 2 years after I was born. No, just kidding. Maybe to sing while playing guitar.

I: Who influenced you in singing, songwriting, and guitar playing?

JT: The first guys who influenced me on singing were Jim Morrison and Eric Burdon. To that time I was 14 years of age. A lot of singers influenced me to date. My songwriting was influenced by my life. But sometimes, I think of different songwriters. The song "Dreams Come True" remembers me of John Lennon's early solo recordings. I don't see myself as one of the modern guitar heroes, I just listen to some guitarist's work and if it's realistic that I can do that, I try on it.

I: Do you remember your first gig? 

JT: Well, my first gig - so to say - was when I was eight years old. I sang a song by the german comedian Jürgen von der Lippe. When I was a bit older I listened to songs from Simon & Garfunkel, but also Sam Cooke. I sang some of their songs with my father on stage, his name is Bernd Thome.

I: Have you got fanatic fans?

JT: I remember a very fanatic fan. But we won't go into that right now.

I:  How would you describe your music?

JT: Well, my first album was a bit of a singer-songwriter style. I'm not a good writer, I think. Sometimes the lyrics just come and go. The second one, "Lung Cancer", was a proof for my voice. During that time I was very angry that's why the album is so aggressive. I'm still angry about many, many things in this world...My recent band does many styles of rock, not the hardcore metal you got on my second album. We do a bit of progressive rock styles and we are using many synths and equalizers. Also we have a big drum set and lots of guitars, so I think there are some other different music styles coming on and on in the next time.

I: Would you tell us about the members of the band?

JT: Well, it's somehow more of a tourband. We don't hang out too much when we have time off. I can say a bit about our bass player, Marius Schörnig. He is a director of photography and brings a lot of ideas to the band's video clips. We haven't done any by now, 'cause we're rehearsing very hard, but as soon as we'll get into the studio we have to shoot some. He's very friendly and got some very nice equipment. I think I can learn a lot from this guy. The other band members I don't know too much.

I: Where are you touring these days?

JT: We have to do a small Germany tour in early 2011. More I don't know. My ex-drummer left a few weeks ago, who was also the manager of the band's tour dates and so I don't know what's going on at the moment. I just finished a poll where the fans had the chance to write me where they want to see me play. We also think of having Ryo Okumoto with us on our Summer tour. He's a legendary keyboard virtuos and is probably best known for playing with Spock's Beard since the 90s. He also joined Eric Burdon & The New Animals for some time. I'm very fascinated of him.

I: A new film is in proccess, called "Life Is Shit". You're the author, director, and the main character in this film. Tell us, about this film. Where it will appear?

JT: We started writing two different stories about what the film is about. The one is about an agent who gets in trouble and the other one is more with dialogues, not too much action. But I think it will go in a very different direction. We also don't know where it will appear, 'cause it's surely not made for the big screen. It has to go to some drama festival. The interesting thing is, there's also a song, called "Life is Shit". We performed that often and most of the crowd liked it very much. I have to release that song in the next time.

I: In what kind of films you appeared?

JT: Well, I began shooting amateur movies a long time ago. Nothing memorable. Maybe a bit interesting. But not of any relevance in the modern day. But I watch some of them regulary and I think "Yeah, I have to make movies again...".

I: You play on guitar, keyboards and drums. When did you get your first musical instrument and what was that?

JT: Maybe when I was 10 years old my father bought a keyboard, the Yamaha PSR-640, a very good keyboard. I used it in 2004 for a film of me, but the first time I learned a piano, keyboard, organ etc. was in 2006, when I was 15 years old. Two years later I began to play guitar, both acoustic and electric. Then I got my second keyboard and now I also own some more acoustic and electric guitars. It was a question of time, when I had to learn drums. I play some more instruments, some lesser known, but with every instrument you can bring more passion into music. You can't just sit on the drums and play along, you must know the songs, you have to feel them and then make your own song out of it. That's why I work with so many musicians. It's very interesting to see which drummer, which guitar- bass- keyboard player reinterprets my songs.

 Előző interjúm alanyáról teszek fel néhány videót. (Egyébként 2011-ben valószínűleg Red Young-gal, Giber Jánossal, az Arthur Spooner banddel és Steve Hackett-tel fog megjelenni interjú.)

Egyik legjobb dala, a My Own World:

Nagyon jó blues-dal:

A személyes kedvencem:

Julian Thome 1991-ben született, Németországban. Kiskora óta aktív zenész, bár eredetileg a filmes szakmában szeretett volna elhelyezkedni. Gitáron, zongorán és ütőshangszereken is játszik. Énekes és dalszerző. Szülőhelyén (Helmstadt-Bargen) már kisebb ismeretségre is szert tett. Budapesti turnét is tervez, első kérdésem is ehhez fűződik:

I:Van valami tapasztalatod, vagy élményed Magyarországgal kapcsolatban?

JT: Nem, sajnos még nem. Sosem volt alkalmam meglátogatni Magyarországot, ami tudtommal gyönyörű.

I:Mik voltak az első sikereid?

JT: Életem első sikere az volt, amikor cirka két évvel azután, hogy megszülettem, a saját lábamra tudtam állni (nevet). Persze csak viccelek... Egyébként talán az, amikor megtanultam egyszerre gitározni és énekelni. 

I:Ki volt rád hatással az éneklés, dalszerzés és gitározás terén?

JT: Az első énekesi példaképeim Jim Morrison és Eric Burdon voltak. 14 éves voltam, amikor megismertem őket. A dalszerzésemre egyszerűen az életem volt hatással. Bár vannak dalaim, amik emlékeztetnek más dalszerzőkre. Pl. a "Dreams Come True" John Lennon korai dalaira emlékeztet. A modern gitár hősök közé pedig egyáltalán nem tartozom. Egyszerűen ha csak hallok valamit, ami eljátszható, azt el is játszom. 

I:Emlékszel az első fellépésedre?

JT: Nos, az első fellépésem - ha lehet így hívni - 8 éves koromban történt. Jürgen von der Lippe (német komikus) egyik dalát játszottam. Egy kis idő elmúltával, az apámmal, Bernd Thome-mal, előadtunk a színpadon néhány Simon & Garfunkel és Sam Cooke számot.  

I: Van már fanatikus rajongód?

JT: Van, és ebbe most nem mennék bele... (Különböző okok miatt)

I: Hogyan írnád le a saját zenéd?

JT: Nos, az első albumom meglehetősen "énekes-dalszerző" stílusban keletkezett. Mellesleg, nem tartom magam jó dalszöveg írónak. A második albumom, a "Lung-Cancer" egy paródia volt a saját hangomra. Amolyan mérges időszakomat éltem, ezáltal az album is elég agresszív lett. Bár még mindig sok mindenre mérges vagyok a világban... A bandám többféle rockot is játszik, nem csak azt a hard-core-t, ami a "Lung Cancer"-en található. A hangzásunk kissé progresszív, sok szintit és ekvalizert használunk. Egy óriási dobfelszerelésünk és van, és sok gitár, szóval mindig ki tudunk hozni valami újféle hangzást.

I: Mesélnél nekünk a zenekarod tagjairól?

JT: Ez valahogy több, mint egy turnébanda. Nem nagyon lógunk együtt szabadidőnkben, de a basszusgitárosról, Marius Schörnig-ről tudnék mesélni. Ő a felvételvezető, és sok ötletet ad videóklipekkel kapcsolatban. Ugyan még egy sincsen jelenleg, mert egyenlőre keményen próbálunk, de ahogy befogunk kerülni a stúdióba, készítünk majd párat. Marius nagyon barátságos, és kiváló felszerelése van. Úgy gondolom sokat tanulok tőle. A banda többi tagját nem ismerem annyira. 

I: Hol turnézol a napokban?

JT: Lesz egy kis turnénk Németországban, 2011 elején. Többet nem tudok. Az előző dobosom elhagyta a bandát, aki a zenekar turné-időpontjainak szervezője is volt. Nemrég megkérdeztem a rajongóim, hogy hol akarják, hogy játsszak. Gondolkodunk rajta, hogy a nyáron Ryo Okumoto-val játsszunk. Ő egy legendás virtuóz billentyűs, és leginkább arról ismert, hogy a kilencvenes évek óta játszik a Spock's Beard bandában. Néha az Eric Burdon & The Animals-hez is csatlakozott. Ryo nagyon lenyűgöz engem.

I: Egy új film van készülőben, a "Life Is Shit" (Az élet szar). Te vagy a szerzője, rendezője és a főszereplője ennek a filmnek. Mesélj nekünk erről a filmről. Hol fog megjelenni?

JT: Két különböző sztorit is elkezdtünk írni a filmhez. Az egyik egy bajba kerülő ügynökről szól, a másikról pedig annyit, hogy sok benne a dialógus, és kevés benne az akció. De szerintem teljesen más rendezésben fog történni. Azt sem tudjuk, hol fog megjelenni, mert nem a nagyközönségnek készül. Valószínűleg elküldjük egy dráma fesztiválra. Az igazán érdekes dolog az, hogy a filmben van egy szám. Címe szintén "Life Is Shit". Gyakran előadtuk, és a közönség jól fogadta. Ki kell adnom azt a számot.

I: Milyen fajta filmekben szerepeltél?

JT: Amatőr filmeket forgattam, még nagyon régen. Semmi emlékezetes, talán egy kicsit érdekes. Néha, ha vissza nézem őket, azt mondom magamnak, még kéne csinálnom filmeket.

I: Mikor kaptad az első hangszered és mi volt az?

JT: Tíz éves lehettem, amikor apám vett nekem egy szintetizátort, egy Yamaha PSR-640-t. Nagyon jó billentyűs hangszer. 2004-ben használtam is egy filmben rólam, de igazán 15 évesen kezdtem el tanulni játszani rajta. Két évvel később kezdtem gitározni, akusztikuson és elektromoson is. Aztán megkaptam a második szintetizátorom, és azóta sok elektromos és akusztikus gitárom van. Csak idő kérdése volt, és elkezdtem dobolni is. Több hangszeren is játszom, csak valamelyiken kevésbé. A hangszerekkel több szenvedélyt tudok vinni a zenébe. Nem lehet úgy játszani valamit, hogy csak ülök a dobokon egyedül és püfölöm. Tudnom és éreznem kell a dalt, és végül a saját dalomat kihozni belőle. Ezért szeretek sok zenésszel dolgozni. Látni, ahogy újra értelmezik a dalomat.