Julian Thome 1991-ben született, Németországban. Kiskora óta aktív zenész, bár eredetileg a filmes szakmában szeretett volna elhelyezkedni. Gitáron, zongorán és ütőshangszereken is játszik. Énekes és dalszerző. Szülőhelyén (Helmstadt-Bargen) már kisebb ismeretségre is szert tett. Budapesti turnét is tervez, első kérdésem is ehhez fűződik:

I:Van valami tapasztalatod, vagy élményed Magyarországgal kapcsolatban?

JT: Nem, sajnos még nem. Sosem volt alkalmam meglátogatni Magyarországot, ami tudtommal gyönyörű.

I:Mik voltak az első sikereid?

JT: Életem első sikere az volt, amikor cirka két évvel azután, hogy megszülettem, a saját lábamra tudtam állni (nevet). Persze csak viccelek... Egyébként talán az, amikor megtanultam egyszerre gitározni és énekelni. 

I:Ki volt rád hatással az éneklés, dalszerzés és gitározás terén?

JT: Az első énekesi példaképeim Jim Morrison és Eric Burdon voltak. 14 éves voltam, amikor megismertem őket. A dalszerzésemre egyszerűen az életem volt hatással. Bár vannak dalaim, amik emlékeztetnek más dalszerzőkre. Pl. a "Dreams Come True" John Lennon korai dalaira emlékeztet. A modern gitár hősök közé pedig egyáltalán nem tartozom. Egyszerűen ha csak hallok valamit, ami eljátszható, azt el is játszom. 

I:Emlékszel az első fellépésedre?

JT: Nos, az első fellépésem - ha lehet így hívni - 8 éves koromban történt. Jürgen von der Lippe (német komikus) egyik dalát játszottam. Egy kis idő elmúltával, az apámmal, Bernd Thome-mal, előadtunk a színpadon néhány Simon & Garfunkel és Sam Cooke számot.  

I: Van már fanatikus rajongód?

JT: Van, és ebbe most nem mennék bele... (Különböző okok miatt)

I: Hogyan írnád le a saját zenéd?

JT: Nos, az első albumom meglehetősen "énekes-dalszerző" stílusban keletkezett. Mellesleg, nem tartom magam jó dalszöveg írónak. A második albumom, a "Lung-Cancer" egy paródia volt a saját hangomra. Amolyan mérges időszakomat éltem, ezáltal az album is elég agresszív lett. Bár még mindig sok mindenre mérges vagyok a világban... A bandám többféle rockot is játszik, nem csak azt a hard-core-t, ami a "Lung Cancer"-en található. A hangzásunk kissé progresszív, sok szintit és ekvalizert használunk. Egy óriási dobfelszerelésünk és van, és sok gitár, szóval mindig ki tudunk hozni valami újféle hangzást.

I: Mesélnél nekünk a zenekarod tagjairól?

JT: Ez valahogy több, mint egy turnébanda. Nem nagyon lógunk együtt szabadidőnkben, de a basszusgitárosról, Marius Schörnig-ről tudnék mesélni. Ő a felvételvezető, és sok ötletet ad videóklipekkel kapcsolatban. Ugyan még egy sincsen jelenleg, mert egyenlőre keményen próbálunk, de ahogy befogunk kerülni a stúdióba, készítünk majd párat. Marius nagyon barátságos, és kiváló felszerelése van. Úgy gondolom sokat tanulok tőle. A banda többi tagját nem ismerem annyira. 

I: Hol turnézol a napokban?

JT: Lesz egy kis turnénk Németországban, 2011 elején. Többet nem tudok. Az előző dobosom elhagyta a bandát, aki a zenekar turné-időpontjainak szervezője is volt. Nemrég megkérdeztem a rajongóim, hogy hol akarják, hogy játsszak. Gondolkodunk rajta, hogy a nyáron Ryo Okumoto-val játsszunk. Ő egy legendás virtuóz billentyűs, és leginkább arról ismert, hogy a kilencvenes évek óta játszik a Spock's Beard bandában. Néha az Eric Burdon & The Animals-hez is csatlakozott. Ryo nagyon lenyűgöz engem.

I: Egy új film van készülőben, a "Life Is Shit" (Az élet szar). Te vagy a szerzője, rendezője és a főszereplője ennek a filmnek. Mesélj nekünk erről a filmről. Hol fog megjelenni?

JT: Két különböző sztorit is elkezdtünk írni a filmhez. Az egyik egy bajba kerülő ügynökről szól, a másikról pedig annyit, hogy sok benne a dialógus, és kevés benne az akció. De szerintem teljesen más rendezésben fog történni. Azt sem tudjuk, hol fog megjelenni, mert nem a nagyközönségnek készül. Valószínűleg elküldjük egy dráma fesztiválra. Az igazán érdekes dolog az, hogy a filmben van egy szám. Címe szintén "Life Is Shit". Gyakran előadtuk, és a közönség jól fogadta. Ki kell adnom azt a számot.

I: Milyen fajta filmekben szerepeltél?

JT: Amatőr filmeket forgattam, még nagyon régen. Semmi emlékezetes, talán egy kicsit érdekes. Néha, ha vissza nézem őket, azt mondom magamnak, még kéne csinálnom filmeket.

I: Mikor kaptad az első hangszered és mi volt az?

JT: Tíz éves lehettem, amikor apám vett nekem egy szintetizátort, egy Yamaha PSR-640-t. Nagyon jó billentyűs hangszer. 2004-ben használtam is egy filmben rólam, de igazán 15 évesen kezdtem el tanulni játszani rajta. Két évvel később kezdtem gitározni, akusztikuson és elektromoson is. Aztán megkaptam a második szintetizátorom, és azóta sok elektromos és akusztikus gitárom van. Csak idő kérdése volt, és elkezdtem dobolni is. Több hangszeren is játszom, csak valamelyiken kevésbé. A hangszerekkel több szenvedélyt tudok vinni a zenébe. Nem lehet úgy játszani valamit, hogy csak ülök a dobokon egyedül és püfölöm. Tudnom és éreznem kell a dalt, és végül a saját dalomat kihozni belőle. Ezért szeretek sok zenésszel dolgozni. Látni, ahogy újra értelmezik a dalomat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.